Na jó koncentrálj Ji. Ne most akard kiagyalni hogy mit mesélnél magadról a felvételin. Dolgozol, koncentrálnod kell.
-Elnézést..- figyeltem fel egy hangra hirtelen. - Már percek óta szólítgatom önt, lehetséges lenne, hogy végre kifizethessem a könyvet? - kérdezte kissé már feszülten az előttem álló idős úr.
-Természetesen, bocsásson meg, elkalandoztak a gondolataim. -mosolyogtam rá, majd lehúztam a könyvet, szépen elcsomagoltam egy zacskóba és átnyújtottam, az úr fizetett, majd egy utolsó visszapillantással az ajtóból elment.
Miért kell mindig másra koncentrálnom? Egyszer úgyis kiöregszem.Fizetés nélkül pedig nincs se lakás se megélhetés. Komolyan mint egy gyerek..
-Kipp kopp. -kukucskált be a bolt ajtaján Jessica - Be szabad jönnöm, vagy a morcos mini Hulk éppen bal lábban kelt fel ismét?-kérdezte mosolyogva
-Gyere csak -nevettem fel- Épp nincs bent, el kellett mennie a könyvelőhöz, szóval szabad a pálya.
-Hurray! -jött be az ajtón boldogan- Mikor végzel?
-Háááát még 10 perc.
-Jó azt már kibírom. -vont vállat
-Hol voltál eddig? -kérdeztem
-Otthon, aztán gondoltam benézek hozzád hátha bent vagy.
-Jól van, én csak örülök. Át is jössz ha végeztem?
-Persze, nem volt kérdés. -vigyorgott
-Mi ez a vigyor?-vontam fel a fél szemöldököm és mutattam az arcára
-Vigyor? Nem is vigyorgok-folytatta
-De, és most még jobban. Ön is látja? Vigyorog. Rossz ómen. -mutattam továbbra is a barátnőmre miközben odaállt a kasszához egy középkorú hölgy
-Igen látom. - mosolygott rám - Csak ez a két könyv lenne és már megyek is, hagyom hogy kikérdezze a barátnőjét, miért is vigyorog így.-erre elmosolyogtam, majd átnyújtottam a becsomagolt könyveket.
-Na öltözöm. - mondtam majd bementem átöltözni.
Az öltözőbe érve újra átgondoltam a dolgokat. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jelentkeznem kellene a fősulira. Lehet hagynom kéne most már az egészet. Nem kergethetek egész életemben álmokat. 19 vagyok, van munkám, innentől tényleg a saját életemre kéne koncentráljak, nem pedig gyermekded álmokra, amik 14 év alatt nem váltak valóra. Viszont a tánc jelent nekem mindent. Még nem vagyok képes eldobni és feladni. Még valóra válhat minden nem? Miközben ezen gondolkodtam magamra kaptam a fekete válltáskámat és belenéztem a tükörbe. Egy reményekkel teli 19 éves. Ez vagyok én valójában. Egy örök gyerek. Majd mosolyogva végignéztem magamon aztán kimentem a várakozó barátnőmhöz.
- Lassabban is át tudsz öltözni vagy ez a maximum?
- Nem bírod ki hogy ne köss belém mi?-sóhajtottam- Na menjünk.
Hazafele úton azt vázolta fel a barátnőm hogy lassan itt az ideje felkészülni lelkileg ugyanis a napokban olvasta hogy a One direction koncertet szeretne pár hónapon belül itt Londonban és azt gondolta hogy szerinte mindenképp menni kéne, úgyis óriási rajongójuk vagyok. De erre sajnos most nincs keret. Vannak fontossági sorrendek és a szívem mélyén bármennyire is szeretnék elmenni ez most pont nem lesz alkalmas. Hazaérve szokásomhoz híven benéztem a postaládámba, egy levél a banktól, egy a keresztanyuéktól, és egy számomra ismeretlen boríték, amire csak a nevem volt ráírva. Kinyitottam az ajtót majd Jessica után én is bementem, leraktam a táskám és a konyhaasztalnál kinyitottam a borítékokat. A számla annyira nem izgatott, hisz az minden hónapra jön, és úgyis csak az áramra vonatkozott, szóval felnyitottam azt amelyiket keresztanyuéktol kaptam. Nem sok jó állt benne, keresztapu, aki apu kisebbik testvére lebetegedett és úgy néz ki még 2 hétig bent tartják a kórházban, viszont kerianyunak kutya baja, tehát nem fertőző. Így azért kicsit jobban érzem magam. Legalább ő és a csöppség rendben vannak. Ezután következett az ismeretlen származású levél. Olvasom:
Tisztelt Jiyum Linn
Örömmel értesítjük, hogy bekerült internetes pályázatunknak döntő fordulójába. Kérem június 2-án legyen szíves befáradni a személyes meghallgatásra.
Adjon esélyt magának! Lehet ön lesz a nyertes!
Üdvözlettel
Dw1d race
Az első reakcióm természetesen az volt hogy elkerekedett a szemem. Mivel a saját nevem állt rajta így félre se küldhették. A második pedig az hogy mi a halál ez? Nem neveztem semmilyen kategóriában semmilyen versenyre. Nekem ez homályos. Ekkor Jessica törte meg a gondolatmenetem.
- Khmm..Khmm...
- Ah Jessica.. Tessék olvasd. Nem tudom miről van szó én nem.. Fogalmam sincs ki nevezett..
- Nevezés? -nézett rám kérdőn, majd kezébe kapta és elolvasta a levelet. A végére érve csak rám nézett és óriási mosoly keretei között a nyakamba ugrott. A reakciójából leszűrtem hogy ő biztos tud erről az egészről valamit.
- Jessica. Mi ez az egész?
- Na jó. Most már úgyse titkolhatom. Anyukáddal beneveztünk egy versenyre tánc kategóriában. Aki az utolsó meghallgatáson elnyeri a tetszését a zsűrinek, az végigkísérheti a One direction-t a világ körüli turnéjára színpadi táncosként, egyenes út a backstage-be, a fiúk kocsijában utazol és minden lány téged irigyel. Kell ennél nagyobb esély?
- De jessica.. én sose..
- Meg ne halljam!-tette fel a kezét Jessica ingerülten- Igenis megvan hozzá a szükséges tehetséged. Sőt.. Még több is mint azt a zsűri leszűrte a videókból. A nép rád szavazott. Ne szúrd el!
- Rendben.-mondtam könnyes szemekkel, majd átkaroltam.
Jessica a legjobb barátnőm és ezt számtalanszor bizonyította is. Mindig tudta mi kell nekem. És ezek szerint most ez. Hát vágjunk bele. Nincs vesztetni valóm, akár még valami jó is sülhet ki belőle, és még a fiúkkal is találkozhatok.
- De ez akkor is övön aluli volt. -nevettem fel.
- Ugyan. Megérdemled. -mosolygott- Viszont június 2.-a az holnap van. Én a helyedben buzgón gyakorolni kezdenék.
- Mondasz valamit, jár a szád..
-Elég csak 1 koreográfiát vinned magaddal.
-Rendben, akkor azt hiszem sajátot viszek. Jessica-val elmentünk a kedvenc próbatermembe, ahol a szabadidőim nagy részét töltöm, ha nem éppen a munkahelyemen vagyok, akkor általában itt töltöm az időm. És ha már a verseny nyertese az 1D-nek megy színpadi táncosnak, gondoltam miért ne tőlük legyen a zeneválasztásom? Így tehát 15 perc gondolkodás után a választás közös megegyezés alapján Jess-el a Steal my girl-re esett. A koreográfia kialakítása már nagyobb dió volt, mivel több variáció is eszembe jutott ami illene a dalhoz. Az első maga a férfi szemszögéből játszódó mozdulatsorok hol a szöveg hol a dobütem ritmusára. A második variációban a lány szerepét tölteném be, akiről a dal is szól, ugyan azzal az ütemtervvel. Végül a másodikra esett a választás. Egyszerű sportruhában leszek, fekete adidas hosszú gatya egy világos zöld sport-melltartóval. A koreográfia a földön kezdődik, bal kezem a homlokomon, könyökömön az ég felé néz, jobb térdem felhúzva, bal kinyújtva. Az első dobütem elkezdése előtt lassan lehúzom az arcomon át a tenyerem a mellemig, majd az első dobütemre a kezemet az ég felé húzva egy szívdobbanást imitálok, aztán jön a nőies felállás és showtime.
A koreográfia tökéletesre sikerült. Este végeztem vele fél 8 kor. Jessica-val megbeszéltük, hogy holnap reggel fel 7 kor találkozunk a kapunkban és együtt megyünk a meghallgatásra, aztán hazasiettem, hogy kipihenjem magam és felkészülhessek a holnapi napra lelkileg és testileg is. Azért előtte még elmondtam telefonon anyuéknak a nagy hírt, éreztem ahogy a telefon túloldalán betölti az örömük a házat, amitől egyrészt még jobban izgultam és megjelent az a bosszantó kis gombóc a torkomban, másrészt engem is elöntött a melegség.
Reggel hulla fáradtan keltem, úgy éreztem nincs elég erőm ahhoz, hogy végigcsináljam ezt a napot. Egy szemhunyásnyit sem aludtam, mivel egész este izgultam a mai nap miatt. Rettegek attól, hogy hogyan fog sikerülni a meghallgatás. Nagyon szeretném megnyerni hiszen mégiscsak a kedvenc együttesemről van szó és egy egész életre kiható lehetőségről. Végül a becsületem legyőzte a félelmemet és kikeltem az ágyból. Bepakoltam a sport táskámba minden szükséges dolgot, arc és fogmosás után pedig felöltöztem. Hagytam időt magamnak átnézni a koreográfiát is, így picit enyhült az idegességem. Motiváltságom hiányában felhívtam anyut, aki rázúdított egy regénnyi szöveget arról, hogy tehetséges vagyok és a tehetségemnek senki sem állhat az útjába, aztán elérkezett az idő az induláshoz így tehát elköszöntem anyutól és kimentem. Jessica szerencsére a pontosságáról is híres, szóval amikor én kileptem a kapun ő már rég ott állt, én pedig csak mosolyogva a nyakába ugrottam.
- Úgy de úgy izgulok Jess.. Nem fog menni.- erre a mondatomra eltolt magától és a szemembe nézett
- De menni fog. Nálad jobb táncost nem láttam még. És ezt a világ is megfogja tudni.
- Te vagy a legjobb barátnőm -könnyeztem be
- Tudom drágám.-nevetett fel, majd elindultunk.
Az odafele út elég csendesen telt el, mert bármiről is beszéltünk egyből a tánc jutott eszembe a táncról a verseny a versenytől meg visszajött a reggelim is. De a gond csak az volt, hogy a csendtől is egyre csak nőtt bennem a feszültség, majd a helyszínre érve esküszöm azt hittem hogy megfogok halni. Bejelentkeztem, majd az öltözőben elfoglaltam a szekrényem és átöltöztem. Leültem a váróteremben tök egyedül, mivel Jessnek kint kellett megvárnia.Összesen 3 versenyző van velem együtt még bent, így hamar le fog zajlani hála az égnek. Fél óra elteltével már tűkön ültem, mikor behívták az elsőt. Nyertem egy kis bepillantást a terembe, és akkor láttam meg, hogy a bizottság 6 tagból áll és mindegyik elég mogorvának és komolynak tűnt. Úgy éreztem levert a víz. Nem sokat volt bent a lány akit behívtak 4 perc alatt lezavarta, majd jött is ki. Be is ment a második, én pedig éreztem hogy gyengülök, és olyan volt mintha már fogyna a levegő a kis várakozó teremben.A szívem rendületlenül kalapált, ilyet még sosem éreztem. És hirtelen a nevemen szólítottak, az ajtó kinyílt, én pedig megemberelve magam, látszólag magabiztosan beléptem a sors ajtaján. Előttem a 6 tagból álló bizottság, fölöttük pedig egy teljesen fekete üveg, ami még frusztráltabbá tett, olyan volt mintha a mögül is lesnék minden egyes mozdulatomat, még a legapróbbakat is.
- Jiyum Linn? - kérdezte a középen ülő úr.
- Én lennék az. -bólintottam.
- Rendben, kezdheti. - mutatott rám.
Én pedig felvettem az első mozdulat kiinduló helyzetét, a zene pedig elindult. Mindent ugyan úgy csináltam mozdulatról mozdulatra, ahogy tegnap a teremben. Behunytam a szemem, és átadtam a teljes önmagamat a zenének és a saját koreográfiámnak. Hirtelen elöntött a boldogság, és éreztem hogy ez az amiért nekem élnem halnom kell. A tánc. Ez egy önkifejezés, és én csak ebben tudok megnyilvánulni. Így vagyok teljes, enélkül pedig nem is létezhetek. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy felvettem a végpózt, kinyitom a szemem, és szaporán veszem a levegőt. A bizottságra pillantok, akik csak mosolyognak, majd a bal szélső szólal meg.
- Köszönjük Miss Linn. Elmehet. Az eredményt 10 percen belül megosztjuk önökkel.
Ez a 10 perc volt életem leghosszabb 10 perce. A másodpercek csak teltek én pedig fel alá járkáltam és 4-5 másodpercenként ránéztem az órámra. Mikor végre letelt az a pokolian hosszú 10 perc, kinyílt az ajtó és behívtak mind a hármunkat.
- Hölgyeim, először is szeretnénk gratulálni önöknek, hogy eljutottak idáig. Tudniuk kell, hogy akármelyikük is nyeri meg ezt a versenyt, mind a hárman tehetségesek. Köszönjük a részvételt és a rengeteg munkát amit beleöltek ebbe a versenybe. De sajnos csak egy nyertes van.
Erre mindhárman bólintottunk, majd megszólalt a középső zsűri.
- Nicolett kérem lépjen előrébb. - szólt rá a tőlem balra áll lányra, aki egyből boldogan lépett előre, majd kinyílt egy ajtó, amit eddig észre sem vettem és belépett rajta a One Direction teljes létszámmal. Hirtelen a szám elé kaptam a kezemet, és elkerekedtek a szemeim. Nem bírtam elhinni, hogy itt állnak tőlem alig pár méterre teljes életnagyságban.
- Sziasztok hölgyeim. - köszöntek egyszerre, majd Liam szólalt meg - Lányok nagyon értékeljük, hogy itt vagytok most. Tényleg. Szükségünk van egyikőtökre a turnén. De csak egyikőtökre. A másik két lány, jutalomból kap tőlünk dedikált CD-t, de sajnos ennél több lehetőséget nekik mi már nem tudunk felkínálni.
- Nicolett - kezdte Harry - A táncod csodaszép, nincs benne kifogásolható mozdulat, a nép beszavazott téged, de nekünk csak annyi a problémánk, hogy nem látunk benned egyéniséget. A koreográfia jó, sőt nagyon jó. De nem a tied. Ezzel se lenne igazából probléma, ha vittél volna bele egy darabot magadból. Sajnáljuk, te nem jöhetsz velünk a turnéra. -mondta, majd átadta a CD-t egy puszi és egy ölelés keretében. Nicolett elég letörtnek tűnt, de azért elejtett egy mosolyt Harry felé, majd visszalépett a sorba.
- Sophie - folytatta - Szintén lenyűgöző táncot adtál ma elő nekünk. Saját koreográfiával jöttél, és ezt értékeljük. Egyetlen kivetnivalónk volt. Nincs arcjátékod. Néha elejtesz egy-egy mosolyt és akkor vagy igazán önmagad. De végig mosolyognod kéne, ha más nem is. Sajnáljuk, de te sem vehetsz részt a turnén velünk. - mondta, majd ahogy Nicolettnél tette neki is átadta a CD-t megpuszilta, megölelte, majd Sophie is hátrébb lépett. Ekkor már tudtam, hogy én nyertem meg a versenyt, anélkül hogy beneveztem volna, és éreztem hogy az örömkönnyek másodpercek kérdése és patakokban fognak végigfolyni az arcomon.
- Jiyum - mosolygott rám Harry, mire én a számat összeszorítva könnyes szemekkel előre léptem. - Saját koreográfiával indultál a mi zenékre, Gyönyörű kezdés, gyönyörű mozdulatsorok. Teljesen átszellemültél. Olyan volt mintha a tánc alatt teljesen megváltozna körülötted a levegő. Csak úgy sziporkáztál. Elvarázsoltad a zsűrit, és minket is. Téged szeretnénk magunkkal vinni a turnénkra a táncosunkként és - tette fel a mutatóujját - koreográfusunkként. - mondta, majd figyelte a reakciómat. Nem nézhettem ki túl jól, mert a könnyeim mint említettem éreztem hogy folyni fognak és lám, beigazolódott a jóslatom, immár beborították az arcomat a sós könnycseppek. Boldogságom felülmúlhatatlan volt.
- Köszönöm. - ennyit tudtam sírva kinyögni aligha hallhatóan, mire a fiúk nevetve jöttek oda, és egyenként öleltek meg és gratuláltak. Ránéztem Niallre, a szőke kis írmanóra, akiért a kezdetektől fogva odavagyok és elmosolyodtam. Végre valóra válthatott egy álmom. Megtaláltam az utolsó darabot a kirakómból. Végre teljes vagyok.
- Úgy de úgy izgulok Jess.. Nem fog menni.- erre a mondatomra eltolt magától és a szemembe nézett
- De menni fog. Nálad jobb táncost nem láttam még. És ezt a világ is megfogja tudni.
- Te vagy a legjobb barátnőm -könnyeztem be
- Tudom drágám.-nevetett fel, majd elindultunk.
Az odafele út elég csendesen telt el, mert bármiről is beszéltünk egyből a tánc jutott eszembe a táncról a verseny a versenytől meg visszajött a reggelim is. De a gond csak az volt, hogy a csendtől is egyre csak nőtt bennem a feszültség, majd a helyszínre érve esküszöm azt hittem hogy megfogok halni. Bejelentkeztem, majd az öltözőben elfoglaltam a szekrényem és átöltöztem. Leültem a váróteremben tök egyedül, mivel Jessnek kint kellett megvárnia.Összesen 3 versenyző van velem együtt még bent, így hamar le fog zajlani hála az égnek. Fél óra elteltével már tűkön ültem, mikor behívták az elsőt. Nyertem egy kis bepillantást a terembe, és akkor láttam meg, hogy a bizottság 6 tagból áll és mindegyik elég mogorvának és komolynak tűnt. Úgy éreztem levert a víz. Nem sokat volt bent a lány akit behívtak 4 perc alatt lezavarta, majd jött is ki. Be is ment a második, én pedig éreztem hogy gyengülök, és olyan volt mintha már fogyna a levegő a kis várakozó teremben.A szívem rendületlenül kalapált, ilyet még sosem éreztem. És hirtelen a nevemen szólítottak, az ajtó kinyílt, én pedig megemberelve magam, látszólag magabiztosan beléptem a sors ajtaján. Előttem a 6 tagból álló bizottság, fölöttük pedig egy teljesen fekete üveg, ami még frusztráltabbá tett, olyan volt mintha a mögül is lesnék minden egyes mozdulatomat, még a legapróbbakat is.
- Jiyum Linn? - kérdezte a középen ülő úr.
- Én lennék az. -bólintottam.
- Rendben, kezdheti. - mutatott rám.
Én pedig felvettem az első mozdulat kiinduló helyzetét, a zene pedig elindult. Mindent ugyan úgy csináltam mozdulatról mozdulatra, ahogy tegnap a teremben. Behunytam a szemem, és átadtam a teljes önmagamat a zenének és a saját koreográfiámnak. Hirtelen elöntött a boldogság, és éreztem hogy ez az amiért nekem élnem halnom kell. A tánc. Ez egy önkifejezés, és én csak ebben tudok megnyilvánulni. Így vagyok teljes, enélkül pedig nem is létezhetek. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy felvettem a végpózt, kinyitom a szemem, és szaporán veszem a levegőt. A bizottságra pillantok, akik csak mosolyognak, majd a bal szélső szólal meg.
- Köszönjük Miss Linn. Elmehet. Az eredményt 10 percen belül megosztjuk önökkel.
Ez a 10 perc volt életem leghosszabb 10 perce. A másodpercek csak teltek én pedig fel alá járkáltam és 4-5 másodpercenként ránéztem az órámra. Mikor végre letelt az a pokolian hosszú 10 perc, kinyílt az ajtó és behívtak mind a hármunkat.
- Hölgyeim, először is szeretnénk gratulálni önöknek, hogy eljutottak idáig. Tudniuk kell, hogy akármelyikük is nyeri meg ezt a versenyt, mind a hárman tehetségesek. Köszönjük a részvételt és a rengeteg munkát amit beleöltek ebbe a versenybe. De sajnos csak egy nyertes van.
Erre mindhárman bólintottunk, majd megszólalt a középső zsűri.
- Nicolett kérem lépjen előrébb. - szólt rá a tőlem balra áll lányra, aki egyből boldogan lépett előre, majd kinyílt egy ajtó, amit eddig észre sem vettem és belépett rajta a One Direction teljes létszámmal. Hirtelen a szám elé kaptam a kezemet, és elkerekedtek a szemeim. Nem bírtam elhinni, hogy itt állnak tőlem alig pár méterre teljes életnagyságban.
- Sziasztok hölgyeim. - köszöntek egyszerre, majd Liam szólalt meg - Lányok nagyon értékeljük, hogy itt vagytok most. Tényleg. Szükségünk van egyikőtökre a turnén. De csak egyikőtökre. A másik két lány, jutalomból kap tőlünk dedikált CD-t, de sajnos ennél több lehetőséget nekik mi már nem tudunk felkínálni.
- Nicolett - kezdte Harry - A táncod csodaszép, nincs benne kifogásolható mozdulat, a nép beszavazott téged, de nekünk csak annyi a problémánk, hogy nem látunk benned egyéniséget. A koreográfia jó, sőt nagyon jó. De nem a tied. Ezzel se lenne igazából probléma, ha vittél volna bele egy darabot magadból. Sajnáljuk, te nem jöhetsz velünk a turnéra. -mondta, majd átadta a CD-t egy puszi és egy ölelés keretében. Nicolett elég letörtnek tűnt, de azért elejtett egy mosolyt Harry felé, majd visszalépett a sorba.
- Sophie - folytatta - Szintén lenyűgöző táncot adtál ma elő nekünk. Saját koreográfiával jöttél, és ezt értékeljük. Egyetlen kivetnivalónk volt. Nincs arcjátékod. Néha elejtesz egy-egy mosolyt és akkor vagy igazán önmagad. De végig mosolyognod kéne, ha más nem is. Sajnáljuk, de te sem vehetsz részt a turnén velünk. - mondta, majd ahogy Nicolettnél tette neki is átadta a CD-t megpuszilta, megölelte, majd Sophie is hátrébb lépett. Ekkor már tudtam, hogy én nyertem meg a versenyt, anélkül hogy beneveztem volna, és éreztem hogy az örömkönnyek másodpercek kérdése és patakokban fognak végigfolyni az arcomon.
- Jiyum - mosolygott rám Harry, mire én a számat összeszorítva könnyes szemekkel előre léptem. - Saját koreográfiával indultál a mi zenékre, Gyönyörű kezdés, gyönyörű mozdulatsorok. Teljesen átszellemültél. Olyan volt mintha a tánc alatt teljesen megváltozna körülötted a levegő. Csak úgy sziporkáztál. Elvarázsoltad a zsűrit, és minket is. Téged szeretnénk magunkkal vinni a turnénkra a táncosunkként és - tette fel a mutatóujját - koreográfusunkként. - mondta, majd figyelte a reakciómat. Nem nézhettem ki túl jól, mert a könnyeim mint említettem éreztem hogy folyni fognak és lám, beigazolódott a jóslatom, immár beborították az arcomat a sós könnycseppek. Boldogságom felülmúlhatatlan volt.
- Köszönöm. - ennyit tudtam sírva kinyögni aligha hallhatóan, mire a fiúk nevetve jöttek oda, és egyenként öleltek meg és gratuláltak. Ránéztem Niallre, a szőke kis írmanóra, akiért a kezdetektől fogva odavagyok és elmosolyodtam. Végre valóra válthatott egy álmom. Megtaláltam az utolsó darabot a kirakómból. Végre teljes vagyok.
